„A mámoros ital, a szerencsejáték, a fétisek s a varázslat mind becstelenség, a Sátán műve, hát vessétek félre!” (Mohamed)
A szerencsejáték régóta ismert, már Mohamed is óvta híveit a szerencsejátéktól.
Nagyszerű irodalmi művek is beszámolnak erről a szenvedélyről, úgymint Dosztojevszkij: A játékos, vagy Kellér Andor: A rulettkirály, vagy A zöld gyep. Amit tudni kell a kóros játékszenvedélyről, az mind benne van ezekben a művekben. Ez nem meglepő, mert talán mindkét író ebben a betegségben szenvedett.
A betegség lényege a kockázatmegítélés zavara, a feltétlen hit a „ biztos szisztémában”. A szenvedély megnyilvánulásának jellegzetes fázisai vannak: a beteg a játék előtt fokozódó késztetést érez, a játék alatt örömérzés, s végül a veszteség miatt – erős bűntudat gyötri.
A játék leglényegesebb eleme a tét, mivel „ tét nélkül nem érdekes „ , szokták mondani a játékosok, akik nyeréskor nem tudják abbahagyni, s végül mind veszítene. Ha nyernek, akkor azért játszanak tovább, hogy még többet nyerjenek, ha veszítenek, akkor azért, hogy visszanyerjék veszteségeiket. Ez az ördögi kör, amiből nincs kiszállás. Addig játszanak, amíg súlyos adósságokba nem verik magukat
A kóros játékszenvedély sokban hasonlít az alkohol,- és drogfüggőséghez. Jellemző a többszöri sikertelen leszokási kísérlet, a megvonásos tünetek, a családi és munkahelyi problémák megszaporodása. A szenvedély egyre inkább mindent háttérbe szorít, s a felhalmozódott adósságok kifizetése céljából még törvénytelen cselekményekre is sor kerülhet.
További jellemzők: A betegek nagyrésze egyedülálló, képtelenek stabil, bensőséges kapcsolatokat kialakítani, az igazi örömforrást csak a játékban találják meg.
A férfiak gyakrabban szenvednek ebben a betegségben, leggyakrabban 25-29 éves korban indul a betegség, általában krónikus lefolyású. Sajnos, a betegek többsége erős dohányos, sokszor társul depresszióval, valamint alkohol-és drogfüggőséggel. Ezek az adatok a függőségekhez való szoros kapcsolódást mutatják.
A terápia hosszú. a beteg részéről elengedhetetlen a betegség belátása, és az együttműködés.
A terápia célja, a tünetmentesség.