Mit kell tudnunk az alkoholbetegségről?

Az alkohol egy kis molekulájú szerves oldószer, valójában egy idegméreg. Tulajdonságai miatt nagyon könnyen áthatol a sejteken, szöveteken, ezért fogyasztás után azonnal érezhető a hatása, azaz megkezdi roncsoló káros hatásait. Kezdeti fogyasztása rendkívül kellemes hatást ad, nagyon jól érzi magát a fogyasztó, ezért vágyik is rá, hogy hogy ez a kellemes hatás újra meg újra megismétlődjön ,  ezért egyre többször megismétli a fogyasztását. Így, szinte  észrevétlenül, alattomosan belopódzik az ember életébe, és szokásává válik.

De, miért probléma ez? Hisz szinte mindenki iszik alkoholt, nem tiltott szer Magyarországon. Hát, az baj, hogy a rendszeres, egyre gyakoribb ivás kialakítja az alkoholbetegséget, a függőséget. Ezen folyamat során az történik, hogy a szervezet elveszíti azt a képességét, hogy csak egy kicsit,  normális módon, kulturáltan, problémák nélkül igyon, s ezt a képességét, őrökre elveszíti. Innentől kezdve már csak sokat és  kontrollvesztő módon tud inni. Persze, ezt a környezet hamar észreveszi, de maga a személy, aki iszik, nem észleli, mert az alkohol a kémiai hastásai miatt pont azt az észlelést gátolja, amivel maga is észlelni tudná a saját problémás viselkedését: mire gondolok? A tántorgó járásra, az akadozó beszédre, az alkoholos küllemre, a kötekedésre, sértődékenységre, mogorvaságra, durva beszédre.

 

Miért van ez?

Azért van, mert a folyamatos ivással az egyénben természetesen is meglévő ún. védekezési mechanizmusok óriási mértékben megnövekednek, melyekkel megóvja magát  az Őt érő negatív kritikáktól, ami szégyenérzést vált ki.

Ilyenek:

Tagadás: Mikor azt mondja a hozzátartozó” Te már megint ittál”! Erre az a gyakori válasz, ”Én, dehogy ittam” vagy „ nem ittam én, csak egy sört ittam!”.” Na és, megérdemlem, sokat dolgoztam!” „ennyit más is iszik, ennyi kell, túl stresszes a munkám!” Ezek az állítások életszerűek, és hihetők a környezet számára. Azért fontosak, mert felmenti az egyént, és tovább ihat.

Bagatellizálás: az ivással kapcsolatos   problémák  lekicsinyítése pl. „ csak egy sört ittam, „ csak most ittam, vagy, csak este ittam, nincs ebben semmi, más is ezt csinálja!”

A megmagyarázás:  „Tudod  jól, milyen lehetetlen alak a főnököm, állandóan szekál!”, vagy „ Tudod, milyen a feleségem! Neki semmi se jó! ” vagy súlyos betegség, vagy haláleset a családban: A környezet persze, elhiszi, sőt, sajnálja az illetőt, és megérti az ivást. Erre azért van szükség, mert így az illető saját magát is felmenti, és lehet lelkiismeretfurdalás nélkül tovább inni.

A mások vádolása: a lényeg mindig az, hogy mások miatt kell inni.

Másik fontos jellemző. amit talán nem sokan tudnak:

Az alkoholos létmódban megváltozik az ember gondolkodása. Amig egy nem függő ember, úgy zárja a napját, hogy minden rendben van, addig az alkoholos, azt mondja, nincs semmi baj! Ez a negatív gondolkodás jellemzi  az  alkoholistát, elkezdi tagadni a valóságot, és így egy irracionális világban éli az életét. A terápia során ebből az  irracionális világból kell kivezetni Őt. Úgy kell elképzelni egy alkoholfüggő embert, mint egy újszülöttet, akinek meg kell tanítani az élet dolgait.

 

Kétféle függőség létezik

1. Fizikai függőség: A szervezet annyira hozzászokik az alkoholhoz. hogy, ha nem kapja meg a szokott időben, a szokott mennyiséget, úgy hiánytünetek lépnek fel. Ez általában akkor válik láthatóvá, ha pl. az alkoholfüggő ember bekerül a kórházba, és nincs meg az utánpótlás. Mik azok a hiánytünetek?
   A remegés, ami az enyhétől a durva tremorú  reszketésig durvulhat, a verejtékezés, szintén az enyhétől a kifejezett izzadásig, ingerlékenység, erős szorongás, türelmetlenség, agresszív viselkedés. Tehát, összességében a szervezet reakciója árulja el a fizikai függőséget.
2. Kémiai függőség: Több jellemzője van, de a legfontosabb talán, hogy a gondolkodásban elsődlegessé válik az alkohol, az kerül előre a fontossági sorrendben, arra teszi félre a pénzt először, csak utána a többi. Vagy munka után először a kocsma, és csak utána a család.

Az sem jó jel, ha az ember bírja az alkoholt. Pedig még dicsekedni is szoktak egyesek, hogy mennyit bírnak inni, anélkül, hogy ez különösebben látszódna rajtuk. Miért nem kell ennek örülni?

Hát, azért nem, mert aki jól bírja az italt, az már hozzászoktatta a szervezetét a nagy mennyiségű alkoholhoz, ezért a szervezet ún. toleranciája megnőtt. Ez csak nagyivóknál fordul elő. és rossz hír!

A terápia  nagyon színes, sok rétű, integratív terápia, ami azt jelenti hogy több terápiás irányzatot is magában foglal, és természeten arra irányul, hogy az alkoholfüggő személy józanná váljon, és a terápián elsajátított tudással, technikákkal, saját maga terapeutájává váljon.

Ahhoz, hogy valaki a háta mögött tudja az italt, ahhoz nagyon komoly elszántság, elhatározás kel,  és sokszor az is, hogy egy tucatnyi veszteséget éljen át, mert a szenvedélybetegségek kezelésénél nem igaz az az általánosan ismert és igaz állítás, hogy minél hamarabb kerül a beteg kezelésbe, annál jobbak az esélyek! Itt ez nem így van. És azért nem, mert csak akkor lehet elkezdeni a kezelést, ha a betegnek megjön a belátása, arra vonatkozóan, hogy nem a környezetben van a baj, hanem az Ő alkoholfogyasztásában Amig ez a belátás nem jön meg, addig a szakember nem tud mit tenni.

Ebből következik, hogy az alkoholbetegnek önként kell jelentkeznie segítségért. Persze, ezt a család, a környezet különböző eszközökkel segíteni tudja, és kell is. Lemondani egyetlen alkoholbetegről sem szabad! Van remény, ebben a reménytelennek látszó betegségben is!