A szorongás az egyik legáltalánosabb pszichés probléma. Nincs olyan lelki zavar, amelynek keletkezésében, fenntartásában és zajlásában ne játszana fontos szerepet. A szorongó ember élményeiben a bejósolhatatlanságtól és kontrollálhatatlanságtól való rettegés jelenik meg.

Mikor jelentkezik a szorongás?

Csak abban az esetben, ha a személy valamely ingerhelyzetet, külső, belső állapotot veszélyjelzéssel lát el.

A szorongásos zavarok kialakulását tanuláslélektanilag az ún. „ kettős faktor” elmélettel magyarázzuk. Maga a szorongás kondícionálás eredménye. A korábban neutrális helyzetek elsődleges szorongást gerjesztő helyzetekkel társulva szorongáskiváltóvá válnak. A tünetek alakulásában a második lépcső a fontos, amelyben az egyén rátalál olyan külső-belső viselkedésmódra, amelynek révén a szorongás elhárul.

A szorongás kognitív elméletei:

Közös vonás: hogy a sz. keletkezésében azok a belső, kognitív értékelő folyamatok kapnak meghatározó szerepet, amelyek egy-egy helyzet lehetséges veszélyeiről adnak becslést.

Lazarus: szerint: A szorongás. akkor keletkezik, ha az ember egy szituációt veszélyesnek minősít.

A folyamat 3 szakaszban zajlik:

1. Elsődleges értékelés: becslés valamely folyamat veszélyes jellegéről.
2. Másodlagos: a személy felméri a veszély elhárítására alkalmas eszközeit.
3. Döntés: A személy a veszélyleküzdő eszközeit nem tartja elégségesnek, akkor sz. lép fel.

Kötetlen szorongás: az ok nélküliség legfeljebb a külső megfigyelő szeméből az. A személy olyan gondolatokkal és képekkel van elfoglalva, amelyek szociális, v. fizikai veszély közeledtét jelzik, így a szorongás. tévesen észlelt veszélyre adott választ.. A személy állandó jelleggel   túlértékeli a veszélylehetőségeket, s ez az értékelés maga indítja el a szorongást. A szorongásprogram genetikailag kódolt ősi válaszmintázat.A kognitív elméletek szerint a szorongó betegeknél tartósan működő diszfunkcionális sémák ( nem jól működő gondolkodási mintázatok) aktíválódnak. Ezek a sémák, sajátos jelentésadási modulok, működésükben számos gondolkodási és formális logikai hiba van. Ezek kórképspecifikusak. Pl. pánik, agorafóbia: inkább fizikai veszélyeztetettséggel, megszégyenüléssel, megőrülésre vonatkozó gondolatokkal fordulnak elő, míg szociális fóbiában : a  szociális ellehetetlenülés, megszégyenülés.

Tematizált szorongás

A leggyakoribb szorongásos zavarok:

• pánikroham
• agorafóbia ( nagy terektől való félelem)
• pánikzavar agorafóbiával
• specifikus fóbia ( pl. magasságtól, mélységtől, sötétségtől való félelem)
• szociális fóbia pl. valamilyen előadás tartása több ember előtt
• akut stressz zavar
• poszttraumás stressz zavar (nagy veszteség után ismétlődően fellépő pszichés zavar)
• generalizált stressz zavar ( állandósult, mindenre kiterjedő érzelmi labilitás)

 

Mi a fóbia?

Fóbia kifejezés: csak 1801-ben jelent meg.

leggyakoribb formája. az agorafóbia: a klasszikus görögkor jellemző társas színtere, az agóra. Fóbia: is görög eredetű: nem egyszerűen félelmet, hanem ingerektől, helyzetektől, objektumoktól való félelmet jelöl, mely hatására az egyén elkerüli, kiiktatja az adott helyzeteket, ill. csak különleges feltételekkel –biztonságot nyújtó személy, gyógyszer, alkohol-képes elfogadni.

A fóbia 3 fő típusa:

1. Agorafóbia:
   jellemzője a félelem, amely egyfelől a biztonság hiányából, a biztonságot jelentő személytől való távolságból, v. a veszélyesnek minősített helyzetek közelségéből adódik, és ugyanakkor  korlátozott a menekülési lehetőség. A fóbiás elkerülő viselkedés célhelyzetei pontosan körülhatároltak: zsúfolt helyek, fizikai korlátozottság helyzetei, pl. fodrász. kozmetikus. stb.
2. Szociális fóbia:
   Olyan komplex jelenségekre vonatkozik a félelem, mint a negatív értékelés, kritika, elutasítás.
3. Specifikus fóbiák: a szorongásos készenlét egy adott tárgyra, v. helyzetre pl. állatokra, magasságra, vonatkozik stb.: az egyén különösebb áldozatok nélkül el tudja kerülni ezeket. A specifikus jelleg nem feltétlenül az egyszerűséget jelöli, gyakran különösen bonyolult jelenségvilágot takar.pl. a magasságfóbia komplex egzisztenciális problémát mutat.

Diagnózis: az agorafóbia olyan félelem, amely olyan helyzetekben jelentkezik, ahonnan az elmenekülés nehéz, v. nincs kéznél azonnali segítség. pl. egyedül kell elmenni otthonról, v. sorban állni, hídon átmenni, közlekedni.

• Fóbia pánik nélkül
• Fóbia pánikkal

 

Agorafóbiára a passzív elkerülő viselkedésmód a jellemző, amikor a feszültségtől való megmenekülés érdekében az egyén kilép a helyzetből, v. elkerüli. Az elkerülés szorongáscsökkenést eredményez, aminek az lesz a következménye, hogy minden egyes megjelenésével önmagát erősíti meg, és egyre gyakrabban bukkan fel.

 

Az elkerült helyzetek reprezentációja:

A gondolkodási hiba a belső dialógusban keresendő: „Egyedül vagyok, ha rosszul leszek, akár meg is halhatok anélkül, hogy bárki is segítene.” „ Ha nem állítják meg azonnal az autót, kiugrom, megbolondulok”

Ez a belső dialógus, rendszerint élénk, képszerű fantáziák kíséretében jelenik meg, a kontrollvesztés, nevetségessé válás élményével.

Agorafóbiások félelmeinek belső reprezentációjában: -kontrollvesztés, -a fizikai jóllét komoly veszélyeztetettsége,- a veszélyekkel való megbirkózás képtelensége az élmény.

E tapasztalatok az alábbi családi interakciókhoz köthetők.

• gyermekként ne menjenek ki a házból, akár még rövid időre se
• tartós betegség
• nem engedélyezték, hogy kimenjenek játszani
• a gyermek fizikai v. lelki gyengesége miatt: „ha valami bajod lesz, senki nem fog segíteni.”

 

Az agorafóbia kognitív viselkedéses kezelése:

1. Az állapot súlyossága: 2 adat fontos.
   a., Milyen mértékben érinti a beteg életét: a kiesett helyzetek, tevékenységek.
   b., Milyen tüneti képpel kell számolnunk, ha a beteg konfrontálódik a szorongásgerjesztő helyzettel.
2. A szorongásgerjesztő helyzetek feltérképezése: a szorongásos reakciók funkcionális térképét ( meg kell találni az egyes tünetek helyi értékét a szorongásos rendszerben, pl. a közlekedési szorongás kifejezi az otthontól való eltávolodás, a valahova való megérkezés, a bezártság érzésére vonatkozó félelmeket éppúgy, mint a nem kontrollálható helyzetekben a megszégyenüléstől való rettegést.
3. Az elkerülő viselkedés elemzése: annak kiterjedtségét nézni, valamint azt, hogy mely helyzetekben tudja magát rávenni a konfrontálódásra, és melyek azok a tényezők, amelyek az elkerülő viselkedés intenzitását tovább növelik.
4. Milyen szerepet tölt be az önkontroll elvesztésének lehetősége.
5. A tünetfenntartó tényezők: Elsősorban a környezet reakcióit kell figyelembe venni. A túlzottan védő magatartás megerősítést jelent, amelynek leszerelése nélkül a terápia kudarcra van ítélve. A tünetmegszűnés várható hatásainak  elemzése.

A terápia menete:

A terápiás cél  egyszerű: képesnek lenni a helyzetekben és eseményekben részt venni.

Hogyan lehet ezt megoldani?

Az elkerülő-menekülő viselkedés kiiktatásával.

Ez hogyan lehetséges?

Az egyik módja  az expozíciós terápia: Cél: a beteg értse meg és fogadja el, azokat a tényezőket és mechanizmusokat, amelyek a betegség hátterében vannak, és amelyek irányt szabnak a kezelés módjának is. Elmondjuk, hogy a félelmeinek leépítése érdekében előre megbeszélt módon olyan helyzetekkel fogjuk szembesíteni, amelyeket az utóbbi időben elkerült, s arra törekszünk, hogy mindaddig maradjon benne, amíg a szorongásai nem oldódnak.

Ennek érdekében pl. kimegyünk a beteggel az utcára, beszállunk vele egy liftbe, stb, és közben arra kérjük, minél részletesebben beszéljen az érzéseiről: Felhívjuk a figyelmét, hogy közben milyen szenzációkra figyeljen, mert ezzel is segítjük annak megértését, hogy természetes élettani reakciókról van szó. Ezzel a módszerrel a beteget a saját állapotának a megfigyelőjévé tesszük, s ezzel azt a paradox hatást érjük el, hogy az „ elszenvedő” állapot a „ megfigyelő” állapot megjelenésével lecsökken. A viselkedéses próbák alkalmazásánál illusztrálhatjuk azt is, hogy milyen hatása van, ha az adott jelenséget a legszélsőségesebb formában képzeljük el, és ha próbálunk görcsösen a tünetekre nem figyelni, ha közben vicceket mesélünk, s végül arra is kérhetjük a beteget, hogy kezének le –és felfelé való mozgatásával jelezze, mikor erősödik, ill. csökken a szorongás, v. annak valamilyen konkrét testi-lelki tünete. Ami eközben történik, az nem más, minthogy a beteg élményt szerez arról, milyen sokféleképpen képes hatni tüneteire, és ez éppen a kontrollálhatatlansággal kapcsolatos félelmeket segít oldani.

Jellegzetes interperszonális ( személyek közötti) helyzetek, amelyek a tünetek aktíválódásánál megfigyelhetőek.

1. Az első, az egyedülléttel kapcsolatos szorongások gyakran kamaszkorban jelentkeznek olyan egyéneknél, ahol korábban iskolafóbia volt, és a tünetek jelentkezése egybeesik a megnövekedett  autonómia igénnyel, és az új érzelmi kötelékek kialakulásának lehetőségével.
2. az önállóvá válás és a szülőktől való elszakadás igényével egybeesnek a tünetek.
3. Egy szignifikáns szeretett személy elvesztésekor, v. ettől való félelem.